Ha majd átölelsz...
Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

      Hitvesemhez

Leszek kövek felett folyó,
Vagy vízpart, netán a tó,
Vagy forrás, neked.

Leszek lomb alatt az erdő,
Vagy egy derűs jövendő,
Vagy csak jelen, veled.

Leszek virágok közt a rét,
Vagy egy fogadásban tét,
Vagy az élet, érted.

Leszek kecses madár az égen,
Vagy hagyomány, mely régen
Úgy dalol, ahogy kérted.

Vagy csak leszek, s leszel te nekem,
Ez a szerelem...

Őszi szél

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Tavasz jön

Tavasz jön mindig a télre.
Tavasz van mint minden évben.
Tavasz lesz minden újra éled.
Tavasz kell a szerelemnek.

Szerelem, hát az meg mi?
Megpróbálom kitalálni.
Öreg vagyok de emlékszem még.
Valaki szeret, őt szeretem én.

Ez a tavasz más egészen,
Hogy miért? Mert én így érzem.
Amit érzek az a szerelem?
De ha az, hát miért szenvedek.

Miért szenvedek miért kínlódok?
Mert szerelmes vagyok, ez már biztos.
Csodás kék szemek, belenéztem.
Sajnos ez lett a végzetem

Éjjel mikor csillag ragyog.
Az a szempár az én csillagom.
Bármit látok bármit teszek,
Az a szempár ragyog nekem.

Kedves hangját mikor hallom,
Templomban az orgonaszó.
Mikor kacag mikor nevet,
Olyan édes, úgy szeretem.

Arca bájos és olyan szép,
Karcsú teste gazelláé.
Vele vagyok csodálatos.
Csoda ha belebolondulok?

Ő az kiről álmodtam én.
Ő az kivel együtt élnék.
Ő hozza el a tavaszt.
De van valami ami nyomaszt.

Hiába szeretem, hiába imádom.
Nem valósul meg az álmom.
Szeretni Ő nem tud, nem is akar.
De így mire jó ha jön a tavasz?

Nekem tavasz soha nem lesz.
Marad a tél megint vesztek.
Se nyár se ősz, mindjárt a tél.
Most már így lesz, míg élek én?!